Az első mobiltelefonok még egységes csengőhanggal rendelkeztek, mivel használatuk ritka volt. Elterjedésükkel azonban szükségessé vált, hogy különböző, akár egyéni jelzőhanggal szólaljanak meg, a félreértések elkerülése érdekében. Egy időben elterjedt a csengőhangszerkesztők használata, ám ezeket a készülékekbe építtett zenelejátszó-egységek egyre inkább kiszorítják.
Mobiltelefonokon több alakját találjuk meg:
egyszólamú;
többszólamú (polifónikus). A MIDI technológiával eredetileg 43 hanghatást variálva egyszerre 4-et volt képes megszólaltatni, de a végén már 64 szólamú megoldások is felbukkantak.
valós hangzású (true tone). Itt gyakorlatilag tetszőleges hanghatás visszadható, a digitális rögzítésnek és visszajátsztásnak köszönhetően, egyedül a hangminőség jelent korlátot.
Formátumuk többféle lehet: MIDI, AMR, MMF, RNG, WAV, WVE, WB-AMR, AU, MIDI, AAC, RMF, MP3, MP4.
Kiegészítheti vagy helyettesítheti vibrálás a csengőhangot, ez például zajos környezetben lehet hasznos.
Népszerűek különféle könnyűzenei slágerek is csengőhangként. Az amerikai Billboardnak külön slágerlistái vannak, amelyekre ez alapján kerülnek fel számok (Billboard Hot Ringtones, Billboard Hot Ringmasters). A Sony-BMG 2007 októberétől több ún. ringle-t is megjelentetett (a ringtone, azaz csengőhang és a single, azaz kislemez szavakból), ezek olyan CD kislemezek, melyeken a dal mellett szerepel egy kód a dal internetről letölthető csengőhangja megszerzéséhez.